A kutatás módszertani hátterét a Bihalbocs nyelvészeti technológiái biztosítják (VÉKÁS 2007). A magánhangzó-minőségek vizsgálatához formánsmérést végzünk a Praat Burg-algoritmusa használatával, szkript segítségével, amelyet a Bihalbocs automatikusan generál és fogadja a Praat által visszaadott formánsértékeket. Az F1 és F2 értékeket – amelyek rendre a magánhangzó nyíltsága, illetve elöl képzettsége (és részben labialitása) mértékével korrelálnak – a magyar egyezményes hangjelölés standardja szerinti lejegyzésekben, a Bihalbocs saját formátumában mentve tároljuk. A mérések során a Praatnak megküldött mérési paramétereket az adott beszélő adottságai és a mért magánhangzó alapján állítjuk be a beszélő és a magánhangzóminőség függvényében. A formánsértékek meghatározása során alapvetően a PRAAT méréseire hagyatkozunk, csak akkor végzünk manuálisan mérést, ha egyértelmű, hogy a PRAAT mérése nem megfelelő. Mivel minden adatot tárolunk a lejegyzésekben, ezért a mérések akár automatizáltan más beállításokkal újra elvégezhetők.
A honlapon látható példában a vörsi kiválasztott hangfelvételben végzett mérések értékei láthatók. A rövid magánhangzókat körrel, a hosszú magánhangzókat négyzettel jelöljük, az ábrán látható jelölésmódnak megfelelően. A kisebb geometriai formák az egyes méréseket, a nagyobb formák a mérések átlagát mutatják.
A "Pédaszöveg" gombra kattintva megjeleníthető a vörsi interjú hanggal összekapcsolt lejegyzése.
A formánsmérések alapján 60 kutatópont adatainak felhasználásával térképes kimutatásokat is készítettünk. A térképek és a felhasznált formánsadatok az "Eredmények" gombra kattintva érhetők el.
Vörs (Somogy megye)
A magnófelvételt készítette Balogh Lajos, 1961. március 12-én.
Adatközlő: Simon István, 65 éves.
Lejegyezte Balogh Lajos 1969-ben.
Szinkronizálta: Vargha Fruzsina Sára
***/
{-1 ●Na, hogyan is vót, gyerekkorába●?}
●Mikor iskolá̭ba jártam, ha todik o sztá lt● | ●kita̭nútam●, ●mindig azon pálásztam, mikor első osztá l vótam, hogy mëgérëm-ë aszt az i̥dő t, hogy én valamikor ha todik osztál lëhesse̬k●. ●De akkor még igën sanyaru világot éltem●. ●Anyá̭m va̭rt ë gy me̬lle̬s szoknyá̭ t●. ●Abba duktam be̬ le̬ a két kä̭zä̭mä̭t mëg a lá̭ bomat●. ●Utób ēnyomta a ke̬se̬rüség a szi ve̬ me̬t, montam●:
-- ●I̬dësanyám, má járnak ám ojan kḙ́g gatyába̭ gyä̭rëkëk●.
-- ●Jóvan fijam, majd ē̬mënëk Kä̭sztǟrä●. ●Majd akkor ne̬këd is lë ssz ëty kḙ́g ga̭tyá̭D●.
●Jószálu gyerëg vótam●, ●most is oan szá szha tfan cënyti, akkor mëk csak egész picin gyerëg vótam●, ●hát vo̬rt anyám ëgy ga̭tyá̭t●. ●Ollam bő̭ szára̭ vó t, hogy bä̭ kötöttem | ●ma̭zza̭gga a két szá̭ rá̭t●. ●Gondos ta nyì̬ ttó vót a főp ta n̕i ttónk●, ●jó kirakta az a lfe lemet●:
-- ●Të gyerëk, mér ijen ronda ez a ga̭tya̭. Nëm mosta mëg a̭nyád●?
-- ●Mëgmosta ta nḙ́ ttó bá̭csi●.
-- ●De há̭t● | ●mér oam pi szkos●? ●Mër mëk të gazembër, homokot raktá be le ●.
●Mikor kigyüttünk az iskolábu, jó homokos vót ez az uccánk, mëk szoktok a bä̭lsä̭jit raknyi homokkal. Ugy át, mind a (?hurkatőttő)●. ●Pe̬rsze̬ , hoty kaptam két po font az iskolábo, anyámtu mëk há̭rmo̬t●. ●Es soha nëm tudom ēfe lejtenyi●. ●Há t mikor rámérëtt a pisálás● | ●mëg a ho sszu szü ksḙ́glet●: -- ●Éi dösanyám, ḙ́n nëm tudom ám aszt a gatyát mëgóddanyi●! -- ●ugy emlékszëm, mind a ma̭i napra●. -- ●Mér, të gye̬rëk● ? -- ●Hu zogatom, hu zogatom, mindik fojtóra mëgy●. -- A ●fe̬ne̬ ëgye̬ mëg a két pofádo̬t të éeretlen gazembër, asztán mi lë sz të̬ be lőlet, ha megnyüsz●, ●má̭sik szá̭rá̭t kő hu znyi●. -- ●Ḙ́idösanyám a̭sz hu szta̭m●, ●mígis ollan kḙ́d bokor ke̬le̬tkëzët●. -- ●Mijem bokor●? -- ●Hȧt ojan, ojan tä̭kä̭rtő bokor. -- Mi az a tä̭kä̭rtő bokor●?
●Mondom, ojan gomb●. ●Aszongya: -- E̬sz még, még avval a pá pa szëmme l së tunnám elódanyi, të gaze̬mbër. Fogot ëgy bicskát, elvákto̬●. ●A ga̭tya̭fü zőt●. ●Szë gém Pistána̭k mi lë tt a dóga, akkor● | ●a̭ szt a ga̭tya̭füzőt hossza bra të tte ésanyá̰m●, ●be̬ le̬ tëtte̬ a nya̭ka̭mba̭. S hȧ akkor asztá má nëm köllöt hurka̭●, ●hát mikor má̭ rámérëtt a pisálás, akko csak kióttam a nya̭ka̭mbu, osztá uty pisá̭ta̭m @●. ●E̬ l lë tt az e̬ lső● | ●gye̬rëkkori problémám●.
●Mikor má̭ odaértem a ha todik osztá l, lë ttem ötö dik-ha to dik●, ●pe̬rsze̬ akko a kéggatya má ē̬mënt●. ●Kéggyatya●.
-- ●Na, gyërëk, -- aszongya -- mos má kammaszkodo, lë sz ám -- aszongya -- nekë d i nneplő ruhád is. -- ●Míjjḛl lë ssz az é dësapám? -- A pám monta●. ●Szongya ojan ördögbőr. -- Ö rdö gbőr●? ●Há én asz nëm vë szëm rám!● -- ●Mért●? -- ●Az ö rdö gök, azok, aszonta a ta̭ nittóbácsi, aok rosszak. -- Nëm ám ojjat●! ●Ollan gazembër, mer të csuszkász● | ●se̬ggën a dombru lë a vőgynek●, ●mëkfog˺gyá̭tok a má̭siknak a lá̭bá̭t, lë huzzá̭tok●, ●asztá ki mëgy a va̭la̭gatokon -- aszongya -- a nadrág●, ●kilá̭ ccik az a̭lfe̬le̬tëk●. ●Zö rdö gbőr mëg nëm vásik el●. -- ●Jóvan ḙ́dësapám●.
●Ēmënt Käszthrä, vë tt ëj jó na̭drá̭got●. ●Sá̭rga̭ vó t●, ●hát eszt két évig vise̬lte̬m. ●Má pi cin iZs vót●. ●Mi csinálla̭k, má̭ má̭sik kolëgának, pe̬rsze̬ jó pénzér, az a pám az ●jó nadrágot vë tt, ●jó pénzér mëgvë tte̬, én mëg má szégyëllëttem, asz mongyák, a Simon Pistának má két éve já̭r ën na̭drágba●. ●Bemëntem●, ●a dombra●, ●ē̬ke̬szte̬m reszē̬nyi a● | ●va̭la̭gamot●, ●hát hocs csusszon●. ●Ë ccë r asztán ëk kis luk kä̭lä̭tkëzët. ●Mëglá tta az anyám: -- ●Të gye̬rëk, mijen a nadrágod●? -- ●Hát aszt édësanyám, há mid gondú. O̬szhi szi ma̭ga̭, hotyhát ez ö rökké ta̭rt●?
●Kapott ë f fó to t●. ●Még ëty télig vi seltem●. ●U tóbb a sztán foktam ë b baltát, mikor nëm lá̭ ttá̭ k●, ●ē̬ke̬sztem ve̬rëgetni. Na hát osztá itt e ltünt a sárga̭ na̭drá̭g●. ●De akkor a köve̬tkëzőbe ugy lë t nekëm ëm má̭sik na̭drá̭g●. ●E z e̬mlḙ́ këzetës, pejig ha tfanöt é vezs vagyok, ez a gyerëkkori első probléma●.