A térképek hátterében lévő elemzési módszer alkalmas arra, hogy szubjektíven lejegyzett atlaszadatok alapján tegye megragadhatóvá a magánhangzó-minőségek térbeliségét. A módszer lényege, hogy becsült F1 és F2 értékeket rendelünk az alapjelből és esetleg mellékjelből álló magánhangzó-szimbólumokhoz. Az egyes kutatópontokon a különböző variánsok gyakorisága függvényében kiszámítjuk az F1 és az F2 tipikus értékét.

Az itt látható térképeken ezeket az értékeket vetítjük térképre szürke árnyalatokkal ábrázolva. A legmagasabb Hz-értékekhez fehér vagy egészen világos szürke, a legalacsonyabbakhoz sötétszürke vagy fekete színt rendelünk. A kutatópontokat nem csoportosítjuk a kiszámított értékek alapján, a színárnyalatok pontosan a kiszámított értékeknek megfelelően alakulnak.